Mancs őrjárat- dicsérő, biztató matricák

Letöltés:

 

Kezdődik az iskola!-Bingó

      Kiosztjuk a bingókártyákat, s az előre előkészített kis korongokat, amikkel a gyerekek letakarják a tanító által kisorsolt képeket. A kis kártyákat egy dobozba helyezzük, onnan lesznek kihúzva. Az a nyertes, akinek először fog egy sorban kijönni az öt kártya. Többször is eljátszodjuk.
A bingójátékot az Allbingocards.com alkalmazásról töltöttem le, a szöveget átírva magyar nyelvre.

Letöltés:

Méhecskés biztató, dicsérő matricák

Letöltés:

 

Album-IV.osztály (Wordart alkalmazással)

IV.osztály végi ajándékötlet: a fotókat felhasználva, Wordart segítségével, új képeket készítünk, ellátva a gyerekek jó tulajdonságaival. Kinyomtatjuk, kartonlapokra ragasztjuk, majd összefűzzük.

 

Oklevelek IV.osztályosoknak

Letöltés:

 

Útravaló a tanító nénitől-levél vagy kép

Letöltés: Útravaló a tanító nénitől: Ősi ír áldás

 

Búcsú a IV.osztálytól

Megjegyzés: A pirossal írt címek linket tartalmaznak! Rákattintva megnyílnak a zenedarabok! A legtöbbje karaoke! 

1.Ének: Halász Judit(két szakasz):  Mindannyian mások vagyunk

1.Úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem volt szavunk. 

Egyikünk se kérte, mégis mind itt vagyunk.

Piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág.

De ahány ember annyiféle csodálatos világ.

2.Kisgyermekként tükörbe nézve,

Magunkra ismerünk.

De gyakran felnőttként se tudjuk,

Mit miért teszünk?

Refr. Mindannyian mások vagyunk, de egyben, másban hasonlítunk.

         Mindannyian mások vagyunk, de jó, hogy van néhány közös dalunk.

2. Köszöntő vers (mindenki mond egy sort):

Összegyűltünk, mint kasban a méhek,

Szeretettel köszöntünk minden vendéget.

Nem könnyű ám a mi dolgunk, mikor elétek lépünk, 

Izgalomtól remeg a hangunk most, hogy ideértünk.

Öt év van már mögöttünk, öt év munka, tanulás,

Nem rég is volt az a nap, mikor küszöböd félve léptük át.

Anyu kezét szorongattuk, hozzábújtunk félszegen,

A sorból is csak azt lestük, hogy hozzánk közel legyen.

Tanítónk megérkezett, s minket szépen számbavett,

Bevezetett az osztályba, s félelmünk felengedett.

Csodálkoztunk a nagy táblán, s hogy a falon mennyi kép,

Gyorsan múlt a legelső nap, s tovarepült az öt év.

A következő rész rólunk szól.  Rólunk, gyerekekről, akik már erősen kamaszodunk – mint azt már bizonyára észrevettétek. 

3.Vers (szerepként): Aztán szeretsz-e iskolába járni?

Érdekes, de amióta iskolába járok, a felnőtteket egyetlen dolog érdekli. Mindenki megkérdezi tőlem:

-Aztán szeretsz-e iskolába járni?

Én először azt válaszoltam, hogy nem tudom. Akinek ezt válaszoltam, az összecsapta a kezét és egészen odavolt. Hogy miért nem szeretek iskolába járni?    Talán nem szeretem a tanító nénit?

Én még azt sem tudom megmondani, hogy szeretem-e a tanító néniket. Én a tanító nénikkel is úgy vagyok, mint az iskolával. Ha megdicsérnek engem, akkor szeretem őket, ha rám szólnak, akkor nem.

Van, amikor szeretek iskolába járni, és van, amikor nem. 

Nem azt mondtam, hogy nem szeretek iskolába járni, csak azt, hogy nem tudom. Mert ez az igazság.

Amikor a tanító néni olyat kérdez, amire senki sem tud felelni, csak én, akkor szeretek iskolába járni.

Amikor a tanító néni engem kér meg, hogy énekeljem el szép hangosan a többieknek a Hej, Jancsika, Jancsikát!, akkor szeretek iskolába járni.

Ha én hajítom a legmesszebbre a kislabdát és a tanár néni azt mondja, ejha! Akkor szeretek iskolába járni.

És akkor is jó, amikor a folyosón találkozunk az Attilával, akivel sajnos nem egy osztályba járunk, és ilyenkor odakiabálunk egymásnak, hogy ,,Szia, bárány!”, ,,Szia liba!”, és ezen csak mi ketten nevetünk, mert a többiek nem értik, akkor is jó iskolába járni.

És akkor is szeretek iskolába járni, mikor a tanci felemeli a füzetemet és megmutatja a többieknek, hogy nézzétek, így kell ezt ügyesen megcsinálni!

Amikor reggel csak az osztályban veszem észre, hogy otthon felejtettem a füzetemet, akkor nem szeretek iskolába járni.

Amikor olyan sokáig kell egy helyben ülni, hogy a lábam már nem bírja, és elkezd magától dobogni a pad alatt, és rám szólnak, hogy ejnye ……., akkor nem szeretek iskolába járni.

Amikor sehogy se akar vége lenni az órának, és muszáj egy picit harapnom az uzsonnámból, és a mögöttem ülő árulkodós rákezdi, hogy tanító néni kérem, ……….. megint eszik, akkor nem szeretek iskolába járni.

Akkor nem szeretek iskolába járni, mikor véletlenül nem arra figyelek, amire kell, hanem arra, ami jobban érdekel, és a tanító néni rám szól, hogy ejnye ………, már megint nem figyelsz. Hát ezért nem tudok én mit válaszolni arra, hogy szeretek-e iskolába járni.

4. Ének: Napoleon Boulevard: Legyetek jók, ha tudtok!

1.Végre elmúlt, ennek is vége,

Az iskola udvara üresen áll.

Vége az évnek, pont ez a lényeg,

A csomagom kész van, a küszöbön áll.

2.Oly nehéz most jónak lenni,

El se tudnád képzelni,

Annyi mindent meg kell tenni,

De nem ígérem, hogy jó leszek.

3. Semmi jóból most ki ne hagyjál,

Nem tart soká az ötödik nyár,

Ha néha durva volt is a játék,

Nem mutattam, de nekem is fájt.

2.Oly nehéz most jónak lenni,

El se tudnád képzelni,

Annyi mindent meg kell tenni,

De nem ígérem, hogy jó leszek.

Refr.1.Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyen szent most nekünk a játék,

Legalább egyszer még!

Refr.2.Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyetek jók, ha tudtok,

A többi nem számít.

4.Ugye tényleg nem fog fájni, 

Ha majd végre nagy leszek,

Ugye másképp fogod gondolni,

Azt, hogy milyenek a felnőttek.

Refr.1.Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyen szent most nekünk a játék,

Legalább egyszer még!

5. Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék!(részlet)

: Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy rossznak lenni  sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni. 

: Folyton jónak lenni iszonyúan unalmas és amellett fárasztó is. 

: Ha sokáig ülsz mozdulatlanul egy széken, elzsibbad a lábad. 

: Ha késsel, villával igyekszel enni, kirepül a hús a tányérodból. 

: Ha egészen tisztára mosod a kezed, a többiek már rég asztalhoz ültek, mire elkészülsz. 

: A felnőttek folyton csak azt mondják: - Legyél jó ! 

: Meg azt, hogy: - Ne legyél rossz ! 

: Meg azt, hogy: - Fogadj szót ! 

: Meg azt, hogy: - Viselkedj rendesen ! Könnyű azt mondani. Mert hiába mondják azt a felnőttek, hogy addig örülj, amíg gyerek vagy, minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy felnőttnek lenni sokkal jobb. 

: A felnőtt azt a ruhát veszi fel, amelyik eszébe jut. 

: Akármennyire kimelegedett, mindig ihat vizet. 

: Olyan halkan köszönhet, ahogy csak akar. És nem kell akkor lefeküdnie, amikor a legérdekesebb a tévé. De ez még nem minden!

: A felnőtt azt csinál, amit akar, a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a felnőtt akar. 

: A felnőtt folyton rászól a gyerekekre: - Vedd fel a pulóvered! 

: Mosd meg a kezed! 

: Ne rágd a körmöd! 

: A lábad elé nézz! 

: Rakd el a játékaidat! És ha a gyerek nem fogad szót, akkor az következik, hogy: 

: Hányszor mondjam, hogy mosd meg a kezed, így nem lehet asztalhoz ülni.

: Hányszor mondjam, hogy vedd fel a pulóvered, meg akarsz fázni ? 

: Hányszor mondjam, hogy a lábad elé nézz, mert orra fogsz esni ! 

: Hányszor mondjam, hogy ne rágd a körmöd, még nézni is rossz! Hányszor mondjam, hogy rakd el a játékaidat, mindig én rakodjak utánad ? És ha a gyerek még mindig nem fogad szót, akkor következik, hogy: 

(Mindannyian:) MONDD, ÉDES FIACSKÁM, HÁNYSZOR MONDJAM MÉG, HOGY: - Vedd fel a pulóvered! - Mosd meg a kezed! - Ne rágd a körmöd! - A lábad elé nézz! - Rakd el a játékaidat! HÁNYSZOR MONDJAM? HÁNYSZOR MONDJAM? HÁNYSZOR MONDJAM?

: És a felnőttek ezt olyan sokszor tudják mondani, hogy a végén a gyerek mégiscsak szót fogad, és megmossa a kezét, és felveszi a pulóverét, és a lába elé néz, és nem rágja körmét, és elrakja a játékait, és akkor a felnőtt végre boldog.

: Van olyan felnőtt, aki úgy boldog, hogy mosolyog, és azt mondja: - Látod, fiacskám, tudsz te jó is lenni!

: De van olyan felnőtt is, amelyik akkor is csak a fejét csóválja, amikor végre boldog, és azt mondja: - Mondd, fiacskám, nem tudtál volna mindjárt szót fogadni?  : Megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt.

: És valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addigra megtanulnék legyet fogni.

: Ha én felnőtt volnék, a leves után mindig meginnék két pohár vizet.   : Hátrafelé mennék az utcán. Minden kóbor macskát megsimogatnék. És valószínűleg nagyon éleseket füttyentenék, hogy mindenki megijedjen és odanézzen. Persze csak akkor, ha addigra megtanulnék két ujjammal a számban füttyenteni.

: Ha én felnőtt volnék, akkor vendégségben mindig kalimpálnék a lábammal a széken.   : Sose fújnám ki az orrom, csak szipognék.

: Sose törölném meg az ajtó előtt a sáros lábam.

: És valószínűleg minden kertes ház kapuján becsöngetnék. Persze csak akkor, ha már nem félnék a harapós kutyáktól.

: Csak lennék már felnőtt! : De most még kicsi vagyok, és ahhoz hogy nagy legyek, még sokat kell nőjek: És addig amíg megnövök, szót kell fogadnom,

: és kezet kell mosnom,

: és fel kell vennem a pulóverem,

: és a lábam elé kell néznem,

: és nem szabad a körmöm rágnom,

: és el kell raknom a játékaimat. A többiről nem is beszélve, mert még nagyon sok minden van. : Ha majd felnőtt leszek, akkor maszatos kézzel ülök asztalhoz,

: és mindig rövid ujjú trikóban járok,

: és nem nézek a lábam elé, inkább orra esek,

: és tövig rágom minden körmömet,

: és szerteszét dobálom a játékaimat. A többiről nem is beszélve, mert még nagyon sok minden van. : Jaj, de jó lesz, ha már felnőtt leszek!

: Csak egyet nem értek. Az én apukám és anyukám már felnőtt. Miért mossa meg mégis a kezét, : miért veszi fel mégis a pulóverét,

: miért néz mégis a lába elé,

: miért nem rágja mégsem a körmét,

: miért rakja el mégis rendben a holmiját ?

(Mindenki:) Egyszer meg fogom kérdezni tőlük. 

6. Anyákat, nagymamákat köszöntő szöveg:

Most benneteket köszöntünk anyukák és drága nagymamák!

Az édesanya különleges helyet foglal el a szívünkben. Ő az, akihez örömünkben, bánatunkban először fordulunk, s tudjuk, hogy számára mindig mi, a gyermekei vagyunk a legfontosabbak.

Gyakran észre sem vesszük, mennyit fárad, hogy az asztalon legyen kedvenc süteményünk, hogy mindig legyen tiszta ruhánk, meleg, biztonságos otthonunk.

Anya számára mindez természetes. Annyit kér csupán, hogy legyünk jó gyerekei.

Néha nem sikerül jónak lenni, néha bánatot okozunk, néha nagy örömet. Előfordul, hogy elfelejtünk valamit, lehet, hogy fontos dolgokat is.

Mivel kedveskedjek az édesanyámnak?

Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset,

Nagyobb lettem: velem megnőttek a versek.

Tavaly egy szál rózsát vettem Anyukámnak,

Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat.

Mit adjak az idén, most még nagyobb vagyok:

Vers és virág mellé el is mosogatok.

Egy könnycseppet láttam édesanyám szemén,

Eszembe jutott ám, ma rosszat tettem én.

Nem szólt nem korholt ő, csak némán dolgozott,

S ahogy eljött a dél, ebédet is adott.

Délután sem hívott, leckémet sem kérte,

Szomorúak voltunk mind a ketten érte.

Nem bírtam így tovább, s hogy aludni tértem,

Drága jó anyámtól bocsánatot kértem.

Az én nagyim vidám legyen!

Jókedvét ma adja nekem!

Szeretem, ha mosolyog, 

szeme, mint a fény ragyog.

Az én nagyim csillag legyen!

Aztán fényét adja nekem!

Legyünk ketten csillagok!

Kéri, s én már az vagyok.

7. Ének: Koncz Zsuzsa (első négy szakasz): Köszönöm

1.Köszönöm, hogy értem jöttél, út porából felemeltél,

Köszönöm, hogy életemnek új értelmet adtál,

2.Köszönöm, hogy segítettél, a bajban nem feledtél, 

Köszönöm, hogy megérezted, szükségem van rád.

3.Köszönöm, hogy erőt adtál, bánatomban vigasztaltál,

Köszönöm, hogy hozzám mindig türelmes voltál.

4.Köszönöm, hogy elviseltél, lehetetlent sosem kértél,

Köszönöm, hogy megértetted, szükségem van rád.

8. Szöveg: Mi most az apukákat és a nagypapákat is szeretnénk köszönteni!

Apákat, nagypapákat köszöntő vers (minden gyerek egy szakaszt mond):

Akkor kezdődött hajdanán, 

azon a bolondos éjszakán, 

amikor meglátta arcomat, 

s először hallhatta hangomat. 

Azonnal tudtam, hogy büszke rám, 

ahogyan azt mondta: kisbabám, 

és mikor gyengéden felkapott, 

két karja békét és hont adott. 

Úgy tűnt, hogy burokban növök fel, 

azt, hogy ő szóval vagy ököllel 

hányszor is védett a gonosztól, 

nem veti papírra golyóstoll. 

Nem írja azt sem, hogy felnevelt, 

megadva mindent, mi tőle telt, 

gondosan vigyázta lépteim, 

utamnak síkjain, bércein. 

Bánom, hogy mindezért, jó apám, 

köszönet tán el sem hagyta szám, 

nem tettem semmit, hogy többre vidd, 

s én sosem óvtam még lépteid. 

Egyszer majd én adom meg neked, 

amit egy ember csak megtehet, 

s téged fog védeni két karom, 

miközben hangodat hallgatom. 

És akkor rádöbbensz majd talán, 

hogy ez pont olyan, mint hajdanán, 

s lehet még büszkébben mondja szád, 

én vagyok egykori kisbabád.

9. Ének: Hahó együttes: Apa a legnagyobb hős a világon

1.Vegyük a szülőket szépen sorba'

Kérdezni mindig a gyerekek dolga.

Hogyan is indult el a nagy történet,

Milyen volt nélkülem régen az élet.

2.Volt-e Anyának egy másik barátja,

Apának mindig volt-e gitárja,

Nagyiék régen is Miskolcon éltek,

Milyenek voltak a kétezres évek.

3.Anya beugrott-e néha a kádba,

Nem most, hanem még kiskorába'.

Apának volt-e olyan kisautója,

Rajzolt-e szíveket a meghívóra.

Refr.  Apa a legnagyobb hős a világon,

Anya is egy hős, gyereke van, három.

Szeretem jobban, mint a csokikat, Őket,

Örülök, hogy kaptam ilyen szülőket.

         Anya a legnagyobb hős a világon,

Apa is egy hős, gyereke van, három.

Szeretem jobban, mint a csokikat, Őket,

Örülök, hogy kaptam ilyen szülőket.

4.Anya jó karalábéfőzelékbe',

De sok ruhája van egy nagy szekrénybe'.

Cipője száz pár, de mindegyik másra,

Asziszem még sincs gumicsizmája.

5.Apának van egy kis bankkártyája,

Bármit megvehet, ha azt használja.

Nagyon szeretné, ha jól tanulnék,

Ügyes, okos, szép felnőtt lennék.

6.De hogy kerültem bele Anya hasába,

Hol voltam még az Ő kiskorába'.

Fel kéne másznom a családfára,

És Apának kéne állni alája.

Refrén

10. Elköszönés (közösen): Mi most elköszönünk az alsó tagozattól, szeptembertől felsősök leszünk. Nem járjuk még egyszer az előkészítőt, az elsőt, másodikat, harmadikat és a negyediket.

Minél többet tanulunk, annál többet tudunk.

Minél többet tudunk, annál többet felejtünk.

Minél többet felejtünk, annál kevesebbet tudunk.

Minél kevesebbet tudunk, annál kevesebbet felejtünk,

Minél kevesebbet felejtünk, annál többet tudunk.

Hát akkor minek tanuljunk?

De azért ígérjük, hogy a felsőben figyelni fogunk az órákon, mégis tanulunk néha-néha, elkészítjük a leckét, és amikor a tanárok is úgy akarják, jó jegyeket hozunk haza.

Ígérjük, hogy figyelni fogunk egymásra, megvédjük a társainkat és tovább építjük kis közösségünket.

„Játszva tanulni mi az élet. Játszva szeretni tanulni.

Élni, lenni, szeretni - ez a lényeg!

Tanulni kell magyarul és világul. Tanulni kell mindazt, ami kitárul,

 ami világít, ami jel.

Tanulni kell, szeretni kell.”

11. A következő ének elején az osztály névsorát olvassuk, s a gyerekek jelentkeznek: ,,Itt leszek!" 

Ének: Mi vagyunk a Grund!

Nagy a világ, az égig ér,

De van ez a föld, ami a kezünkbe fér.

Itt nevet a nap sugara ránk,

Rajzol egy pályát a deszkapalánk.

És a tér, és a nyár, és a fák, az akác,

És a kert, és a ház, és a házból a srác,

Te meg én, ugye szét soha nem szakadunk,

Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk.

Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el,

Legyen szabad a grund.

Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely,

Mi mindig itt maradunk.

Nagy a világ, és rá se ránt,

Hogy errefelé a követ ki veti ránk.

Ha közel a vész, nem remeg a szánk,

Le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk.

Ez a pad, ez a fal, ez a pár farakás,

Ez a dal, ahogy nő, ez a szívdobogás,

Ez a jel, innen el soha nem szaladunk.

Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk.

Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el,

Legyen szabad a grund.

Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely,

Mi mindig itt maradunk.

Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el / Miért félnénk, miért élnénk,

Legyen szabad a grund / Ha nem egy álomért?

Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely / Miért félnénk, miért élnénk,

Mi mindig itt maradunk. / Ha nem egy álomért?2x

Miért félnénk, miért élnénk,

Ha nem egy álomért?

Miért félnénk, miért élnénk,

Ha nem egy álomért?

Letöltés:

Szőcs Margit: Angyalkodás(színdarab)

 Szőcs Margit: Angyalkodás

-színdarab-

Szereplők: négy mesélő, négy angyal, Boldizsár, nagymama

Kellékek: angyalszárnyak, szék, karácsonyfa

1.Mesélő: December közepe táján repülő-maratont rendeztek a hópelyhek, amitől az erdő úgy fehérlett, mint az ezüst táltos sörénye. A Mennyország hetedik szférájában Gábriel Arkangyal megnyitotta a karácsonyi gyűlést.

Gábriel: Dicső Angyaltársaim, az Arkangyalok Tanácsa úgy határozott, hogy az idei Karácsony más legyen, mint az eddigiek. Az emberek folyton kitalálnak valamit, mi sem maradhatunk el mögöttük. Felkérem az angyalrendek képviselőit, mondják el ötleteiket.

2.Mesélő: Az angyalok meglepődtek, mert mióta Karácsony a Karácsony, ugyanúgy történt minden: feldíszítették a karácsonyfát, és elvitték a családokhoz.

1.angyal: - A legnagyobb újítás az lenne, ha nem vinnénk semmit .A mai gyerekek természetesnek veszik, hogy elhalmozzuk őket ajándékokkal. Már örülni sem tudnak. Ha elmaradna idén az ajándékozás, talán jövőre jobban megbecsülnék.

Gábriel: - Nem tehetjük ezt meg, nem lenne angyalhoz méltó megfosztani a kicsiket az örömtől . Újabb javaslat?

2.angyal: - Karácsonyfa helyett vigyünk körhintát. Ráülhetne az egész család, és egész este körhintázhatnának a karácsonyi énekek zenéjére.

Gábriel: - Vicces lenne, ha minden házban körhinta forogna. Talán az emberek is élveznék, ám a Karácsony nem vásári szórakozás, hanem csendes, bensőséges ünnep. Mindennek megvan a helye, az ideje.

3.angyal: - Szerintem az lenne a legjobb, ha megtanítanánk az édesanyákat, édesapákat, nagyanyákat, nagyapákat az angyalkodásra.

Gábriel: - Jól hangzik, de hogyan képzeled el?

3.angyal: - Úgy, hogy belebújunk az emberekbe, és azt tesszük, amit eddig is, csak rajtuk keresztül. Így megtapasztalhatják angyali természetünket.

Gábriel: - Nagyszerű ötlet. Szárnyalásra fel, mindenki tudja a dolgát.

3.Mesélő: Időközben a földi világ szorgalmasan készült a Karácsonyra. Tisztultak a lakások, sültek-főttek az ünnepi finomságok. 

4.Mesélő: Karácsony délutánján csodás dolgok sorozata ment végbe Boldizsáréknál. Úgy kezdődött az egész, hogy Nagymama meg akarta tisztítani az előző napról elmaradt, legfelső ablakszemeket.

Nagymama: - Hozd ide a konyhaszéket, hogy álljak rá, kisunokám, mert nagyon magasan van az ablak…

1.Mesélő: Boldizsár kiszaladt a székért, és amikor visszatért a szobába, azt látta, hogy nagyanyja a magasban lebegett, és pucolja már az ablakot.

Boldizsár: - Nagymama, hogy kerültél oda?

Nagymama: -Miről beszélsz? Hová?

2.Mesélő: Lepillantott, s maga is meglepődött, hogy nem éri a földet. Észre sem vette, hogy felszállt.

3.Mesélő: De ez csak a kezdet volt. Boldizsár kiment az udvarra, hogy megcsodálja a sűrű havazást. Az égen Apát látta repülni a vállán egy fenyőfával. Este, amikor Anyát keresve bepillantott a nappaliba, nem bírt szóhoz jutni: a szoba közepén egy plafonig érő karácsonyfa állt, melyet Anya díszítgetett nagy gonddal. Hátán kitárt szárny fénylett.

4.Mesélő: Megszólalt a csengő. A család a szobában termett. A szemek úgy ragyogtak, mint a csillagszórók. A fa mennyei szépségben pompázott, Boldizsár nem tudott betelni vele. Úgy körözött egész este körülötte, akár egy forgásba feledkezett körhinta.

Márton-napi képek

 

Márton-nap (oklevelek)

Letöltés:

Első/második nap az iskolában-kártyák

                        

              Első vagy második nap lehet felhasználni a következő kártyákat, vakációs élmények, célkitűzések, gondolatok stb. megosztásakor. Nyomtatáskor egyik oldal üresen marad, a másik oldalon képek és kérdések jelennek meg.

Letöltés:

Iránytű iskolakezdésre - másodikosoknak, harmadikosoknak, negyedikeseknek

Letöltés:

Levél iskolakezdésre

Letöltés:

Könyvjelzők-4.o.

Letöltés: